Maximosz Confessor, Szt (Konstantinápoly, 580 k.-Lazika, Fekete-tenger m., 662. aug. 13.): apát, teológus. - Előkelő bizánci család sarja, alapos műveltség megszerzése után fiatalon Hérakleiosz cs. (ur. 610-41) első titkára. Lemondott állásáról, 613/14: Khrüszopolis (2000: Skutari) mellett ktorba vonult, rövidesen apáttá választották. 626: a perzsa támadás elől Krétára, Ciprusra, 628: Szophroniosszal Alexandriába, később Karthagó vidékére ment. - Előbb a →monofizitizmus, 642 u. a →monotheletizmus ellen küzdött szóban, írásban. 645: nyilvános vitában legyőzte Pürrosz konstantinápolyi expátriárkát. Vitájának eredményeként több afrikai szinódus elítélte a monotheletizmust. 646-653: Rómában tartózkodott, 649: a lateráni zsin-on (Szt) I. Márton p-val elítéltette az eretnekpártoló II. Konstans cs-t is, aki 653: mindkettőjüket láncra verve Konstantinápolyba vitette. Márton p-t a Krím-fszg-re száműzte, ahol nemsokára meghalt; ~t 655: Trákiába száműzte. - 662: újból egy konstantinápolyi zsinat elé idézték. Anasztasziosszal, s a római apokrisziárral, Anastasiusszal együtt Lazikába száműzték. Előbb azonban ~ nyelvét kitépték, jobb kezét levágták. Még abban az évben belehalt a kiállt kínzásokba és csonkításokba. - Teol. munkássága még átfogta K-et és Ny-ot, életműve az egész kat. Egyh. öröksége. A teremtés és megváltás műve szervesebben, harmonikusabban illeszkedik egymáshoz ~ rendszerében, mint Ágostonéban, ezért az újabb teol. kutatás szívesen nyúl vissza ~ írásaihoz. - M: Dogmatikus-polemikus műveinek összkiadása PG 90-91.- Fejezetek a szeretetről c. művét a 12. sz: Mo-on latinra fordították. Kiadta: A. B. Terebessy: Translatio latina Sancti Maximi Confessoris (De caritate ad Elpidium, I-IV) saeculo XII. in Hungaria confecta. Bp., 1944. (Magyar-Görög Tanulmányok 25.) - Gör. egyhatyák. Bp., 1994:267. (Müsztagogia. Ford. Baán István.) - Ü: aug. 13. - Élete és vértanúsága: ÓÍ VII:373. (ford. Orosz László) V.L.

Schütz III:197. - NCE IX:514. - Vanyó 2000:796.